Blog

Advent első hetében járunk és a várost ellepték a zsúfolt karácsonyi vásárok és a város is érezhetően egyre "zsúfoltabb", ahogy közeledik a karácsony. Persze nincs semmi baj a forralt bor és kürtős kalács illatába burkolózó vásárokkal, de mégis mindig felsejlik a kérdés, hogy vajon a vásári forgatagon túl van-e időnk, illetve szándék arra, hogy az Advent időszakát, a várakozás örömét valóban megéljük? Persze most már sokszor látjuk és halljuk különböző platformokon, hogy az év végi pörgés épp ellentétes azzal, amiről ez az időszak eredendően szól: a várakozás öröméről. Különösen nehéz ez egy olyan időszakban, amikor minden arról szól, hogy milyen sok mindenre van „szükségünk”(!) és azt azon nyomban szerezzük is meg. Ezt a rövid blog bejegyzést nem ennek „értékelésére” szántuk, csupán gondolatébresztőnek...
Ennek lényegét pedig még sehol sem olvastam szebben megfogalmazva, mint Pilinszky János megragadóan szép, adventi gondolataiban. Ajánljuk figyelmetekbe szeretettel és szép, karácsonyi készülődést kívánunk Nektek. :-)

Pilinszky János adventi gondolatai

"Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk. Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.

Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."