Blog

Ha újra gyerek lennék, biztos mindig "zsibonganék"...

Írta: Sztrakay Miléna
Mert a Zsibongóra csupa játék, móka és kacagás! :-)
És Anyu is szereti, mert egy kicsit Ő is tornázhat...

Amikor Anyával megérkezünk abba a szép szobába, mindig izgatottan várom, hogy Judit megszólaltassa "varázshangszerét" (kalimba), amellyel Meseországba repít minket. Így kezdődik közös utazásunk Anyával. :-)

Közösen éneklünk és mondókázunk, és hanszerekkel is játszunk. A kedvencem az, amikor kirázzuk a gombócokat (színes labdákat) a fazékból, és amikor kendőben hintáztatnak. Utána Anyáék tornáznak egy kicsit, amíg mi játszunk. Aztán Judit "varázszsákjából" újabb, különleges dolgok kerülnek elő: színes lépegetők, egy kis kapu, ami alatt mindig ügyesen átbújok és még az alagútba is bebújok. A sok játék után egy kicsit el szoktam fáradni, és bebújok Anya ölébe és onnan hallgatom Judit varázshangszerének csengő dallamát...

Kicsit szomorú vagyok, amikor már öltözködünk, és Anya azt mondja, hogy indulnunk kell haza, de azért mindig hozzáteszi, hogy: ne szomorkodj Kincsem, jövő héten újból eljövünk! Ettől a szomorúságom szertefoszlik és mindig nagyon boldog vagyok, amikor Anya vasárnap délután azt mondja: tudod, holnap megint megyünk Zsibongóra! :-) Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen jó lenne, ha a többi gyerek is megismerné, hogy milyen jó "zsibongani"!